2010. január 17. - LÁTOGATÁS A GYÁLI REFORMÁTUSOKNÁL...Az elmúlt vasárnapon ismét gyülekezetlátogatására indult a Nehémiás-projektben résztvevők csapata. Most a Gyáli Református Gyülekezetbe mentünk abból célból, hogy megnézzük, hogy náluk hogyan folyik a gyülekezeti élet. S arra is kíváncsiak voltunk, hogy tőlük mit hozhatunk haza, és mit használhatunk fel gyülekezetünk megújulását segítve.
Ahány ház annyi szokás - tartja a közmondás, s testvéreimmel (összesen hatan) azért indultunk el a múlt vasárnap, január 17-én Gyálra, hogy egyfelől megnézzük: mi a szokás náluk az istentisztelet rendjében, másfelől - s látogatásunknak voltaképp ez volt a célja - részleteiben is megismerkedjünk az az új tanítványképzési formával, amelyet a gyáliak már gyakorolnak, s amelyet mi is elkezdtünk az idén gyülekezetünkben.
Jóllehet Gyimóthy Zsolt lelkipásztort jászberényi szolgálatai, itt tartózkodása révén néhány éve személyesen is ismerem, a gyáli gyülekezetről előzetesen semmit sem tudtam. Az igehirdetést megelőző hirdetésekből értesültem arról, hogy nagyságrendben, s mint kiderült: összetételében is hasonlít a két gyülekezet egymáshoz.
Az ottaniak magatartásából van mit tanulnunk: az istentisztelet rövid szövegét osztogatva feltűnt az a kedvesség, az a szeretet , amellyel a testvérek átadták az a kis lapot- így azután felbátorodtam többet is venni azokból. Nekem szimpatikus az a gesztus, amelyet az istentisztelet részeként gyakorolnak a gyáli hívek: a padsorokban ülők a béke jobbját nyújtják egymásnak (mi a helyzet, ha két haragos ül egymás mellett...?) - sőt mi több: maga a lelkipásztor jött ki a hívek közé, s fogott kezet egynéhány emberrel...! A lelkipásztor szolgálata - Máté 5,21-26 alapján - láthatóan megindította a jászberényieket is: Jézus előtt a jogos és a jogtalan harag egyaránt ítélet alá esik!
Látogatásunk igazi célja tulajdonképpen csak ezután következett, ám nem lenne teljes az "élménybeszámolóm" a délelőtti események említése nélkül.
A lelkipásztor, felesége, és kb. 8 gyülekezeti tag társaságában ültünk le, s tettük fel (alap)kérdésünket: Ti hogyan folytatjátok a Kereszt-kérdések sorozatot? Mik a tapasztalataitok e téren? Bevallom, meglepődtem a számadatokon, a tényeken. Gyálon ez a 7. (!) ilyen sorozat! (3-6 fővel folynak ezek a beszélgetések a Márk evangéliumára épülő sorozatban, amelyet vacsorával is egybekötnek. Ebből a 3-6 főből egy-két ember csatlakozik a gyülekezethez, megtér. Szerk.) Egymásba kapcsolódó sorozatokról, szolgálatokról van szó: ilyenek azok az olvasókörök, amelyekre nagyon felfigyeltem, s amelyekhez hasonlót nagy örömmel vennék a mi gyülekezetünkben is (lelkiolvasmányokról, lelki, építő könyvekről van szó). Amikor a beszélgetést követően azt a helyet is megmutatták nekünk vendéglátóink, ahol az egyik olvasókört tartják (a maguk által épített gyülekezeti otthon egyik emeleti részében szokott lenni ez az alkalom), arra gondoltam: ezt az ötletet, s a "kis kuckót" is szívesen hazavinném...!
De ugyanígy gondolok a tiszteletes úr feleségének, Dórinak tálentumkörére is: bizonnyal vannak nálunk is olyan gyerekek, akik ügyes kezűek, s a tollforgatáshoz is fűlik a foguk!
A hideg téli időben jólesett a forró tea, a kávé, a sütemény - de még inkább a gyáli testvérek szeretete, segítőkészsége. Ötleteikből tanulva, lelkesedésükből példát merítve érkeztem vissza gyülekezetembe. Igazán nagyon hálás vagyok azért, hogy ott lehettem.
Petrrics Anna
gimnáziumi tanár
| < Előző |
|---|
